#0 Terápia

36 éves vagyok, és faképnél hagytak. Feleséget akartam, gyereket a kezébe, házat, kutyát a kertbe. Évekig dolgoztam ezen, évtizedeken át dolgoztam ezért, és tudod mit kaptam? Semmit. Kaptam egyik napról a másikra egy "Nekünk ez nem megy"-et, mert az imádottam nem tudott megbírkózni az exének a hagyatékával, és nem tudta összeegyeztetni a hirtelen jött karrierjét velem. Én a szarrágó kis ficsúr díszbe öltöztettem a szívemet, félretettem a csajozós múltamat, végre ember lettem, végre igazi Férfi, és miért? Azért, hogy kiderüljön, hogy az egész csak egy mese volt. Jól megkaptam? Nem. Olyan pofon volt ez, amiből úgy érzem, hogy soha nem fogok tudni felállni és amit nem érdemeltem meg. Fáj. Borzalmasan fáj. Kell valami, ami segít, de nem létezik ilyen a Világon. Nem akarok megdögleni a kíntól, úgyhogy tennem kell valamit. Hátha ez a napló segít, amiben felidézem, hogy én is érek valamit, és én is voltam, és leszek is Valaki. Jó sok csaj nem tévedhet, ugye? A blog és a terápia indul, aztán remélem a végére beesik #68 is, aki újra el tudja velem hitetni, hogy van még értelme az Életnek.